a-kaosz-istene
Minden
Nem tudok sok mindent a szerelemről, nem tudom hogyan is kéne lennie. Csak azt tudom amit éreztem és azt hogy, hogy nem lehet.
Fogalmam sincs milyen ha megkapod akit mindennél jobban szeretsz, fogalmam sincs milyen az ha csak a tiéd. Mindig osztoznom kellett.
Írhatnék novellát a hasad alján felfutó vékony erekről, vagy arról hogyan értél hozzám.
Írhatnék a szemed színéről, a hangodról, hogy a szokásosnál is rekedtebben mondtad ki reggel a nevem.
Írhatnék a kézfogásaink mögé rejtett vágyról, hogy magamhoz húzzalak, a szemedben fellobbanó lángról amikor úgy néztelek. A pulóveremről rajtad, vagy a részeg szavaidról, melyeket sosem felejtek.
Írhatnék arról is, hogy mások előtt sosem foghattam meg a kezed vagy arról, hogy szinte senki sem tudja, hogy valaha egyáltalán ismertelek.
Megírom, hogy milyen érzés volt mellettetek sétálni amikor az ő kezét fogtad az enyém helyett, vagy ahogy a csókotok közben kicsapódtak a pilláid és a tekinteteddel elkaptad az enyém.
Emlékszem az arcára mikor egymás mellett álltunk és észrevette, hogy másképp nézel rám. Megfogott, elhúzott tőlem és közénk állt.
Szegény.
Ha tudná, hogy már hányszor próbáltam ezt.
Túl sokszor mire rájöttem; nem mi döntjük el kibe szeretünk bele.
Egy nap majd te is belátod és felforgatsz értem mindent. Talán ott leszek ahol hagytál, talán nem, de megírom az egészet.
Megírom, akkor is ha az összes szomorú, csöpögős szerelmes vers és novella ami valaha kikerült a kezek alól, nekem már mind rólad szól.
Minden rólad szól és mindez azért, mert nem voltál elég bátor hozzá, hogy szeress.
- Alexander Levin